A kitágult visszerekben ideálissá válik a helyzet az éren belüli véralvadáshoz a meglassúbbodott áramlás miatt. Önmagában ez ill. még inkább, ha ehhez más provokáló faktor is társul (meleg, a visszér környezetében zajló gyulladás, véralvadást fokozó örökletes betegségek, gyógyszerek stb.) visszérgyulladáshoz vezethet. Felületes visszérgyulladás kialakulását lényegében mindig visszeres betegeknél látjuk. Visszérgyulladás esetén heves fájdalom lép fel, bőrpírral, a visszér megkeményedésével. Ilyenkor lényegében trombózis zajlik, vagyis a vér éren belül megalvad. Súlyosabb esetben láz, hidegrázás is társulhat mindehhez. A lábra álláskor a fájdalom fokozódik, minden lépéskor a gyulladt terület megrengése kellemetlen a betegnek. A gyulladt terület és annak környéke, de néha az egész láb is megduzzadhat.
Ez utóbbi esetben sokszor nehéz megítélni, hogy az alsó végtag duzzadása csak a felszínes gyulladás következménye, vagy annak tovaterjedése kapcsán mélyvénás trombózis zajlik. A mélyvénás trombózis legsúlyosabb szövődménye a véralvadék egy darabjának leválása. Ez főleg tüdőembólia képében zajlik, de igen ritkán bizonyos szívbetegségek fennállása esetén agyi vagy más szerv embóliáját is okozhatja. Az embólia amennyiben kellően nagy, mindig igen súlyos, életveszélyes állapotot hoz létre. Mélyvénás trombózis felszínes visszeresség nélkül is kialakulhat bizonyos állapotok, megbetegedések esetén. A mélyvénás trombózis számos alkalommal lényegében fájdalom nélkül alakul ki, és a betegnek csak a relatíve gyorsan kialakuló boka és lábszárdagadás okoz panaszt. A mélyvénában a gyulladás folytán tönkrement vénabillentyűk gyakori következménye a krónikus vénás elégtelenség.
